Április elején nyitott a Michelangelo és a 16. századi rajzművészet c. kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Kis üzleti érintettség kapcsán gondoltam egy nagyot, és felkerekedtem a gyerekekkel. Biztosan sokan gondolják, hogy két 6 évessel képtárba menni nem a legjobb ötlet, de mi elég sokat járunk múzeumba, mert szeretik. Igaz, többnyire ennél jóval interaktívabb és témáját tekintve is gyerekbarátabb helyekre, de egyszer mindent el kell kezdeni. A Múzeum honlapján családi programként szerepel egy utazóbőrönd, amit ki lehet bérelni és a segítségével végigjárni a képtárat. Az információkkal felvértezve nekivágtunk.

Épp időben érkeztünk, mert a pénztárnál gyakorlatilag senki nem volt (amikor eljöttünk kígyózott a sor). Megvettük a jegyet és átvettük a bőröndöt. Annyi malőr bekövetkezett, hogy  pénztárnál nem mondták, hogy vegyünk el egy térképet, amivel picit könnyebb megtalálni a megfelelő útvonalat. A feladatok kb. 1 órás programot jelentenek, amelyeket követve végig lehet járni a képtár állandó gyűjteményét. Ha valaki felnőttként azt képzeli, hogy így majd a gyerekek jól elszórakoznak, ő pedig megcsodálhatja a műremekeket, az téved. Legalábbis két 6 éves mellett biztosan nem. De arra kitűnő, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell egy képtárban viselkedni, nem szabad semmit megfogdosni, nem szabad közel menni a festményekhez, stb. 

Az állandó kiállítás után átmentünk a Michelangelo kiállításhoz. Ez nyilván a gyerekeknek kevésbé volt érdekes, hiszen itt rajzok voltak. Kb. 1 percet tudtam beszélni az Utolsó Ítéletről és a Sixtus kápolna mennyezetfreskóiról, azután rohantunk tovább, pdig számos gyönyörű rajzot csodálhattunk volna meg. Lenyűgöző, hogy a hatalmas freskókhoz milyen finoman, aprólékosan kidolgozott vázlatot készített a művész. A kislányom, aki fogékonyabb a művészetekre megjegyezte, hogy sok a szomorú rajz (és valóban, a keresztrefeszített Krisztushoz készült tanulmányokat néztük éppen), a kisfiam szerint furcsa volt, hogy senkinek nem volt nadrágja. A saját magam számára levont tanulság az volt, hogy egyedül vagy felnőtt társaságban mindenképp jó lenne visszajönni még június végéig. 

A megújult múzeum gyönyörű, modern, de megőrízte a hagyományos múzeum méltóságteljes légkörét. Külön érdekesség volt a számomra az előcsarnokban a hatalmas infó fal. Ezen a falon a műkincsek fotói mozognak és önmagában is lenyűgöző látvány. Viszont a felnőttek nem jöttek rá, hogy ez a fal interaktív, csak álltak és nézték. A gyerekek viszont azonnal odaléptek és nyomkodni kezdték az érintőképernyőt. Rengeteg érdekes és hasznos információt lehet megtalálni az adott műkincsről, az alkotóról és hogy hol található. Bónuszként lájkolni is lehet őket. 

Összefoglalásul, gyakorlott múzeumlátogató gyerekeknek szívből ajánlom, kb. 5-6 éves kortól. 

A kultúrprogram végén megnéztük üzleti érdekeltségünket is, ami az egyébként gyönyörű múzeumi shopban pár firenzei Nesti szappan volt. Személy szerint nagyon büszke vagyok, hogy ide is eljutott ezeknek a szappanoknak a híre.